- This topic has 11 hozzászólás, 4 résztvevő, and was last updated 4 years, 7 months telt el by
.
-
Bejegyzés
-
-
-
A személyiségünknek vannak ugyebár előnyös és hátrányos oldalai. A fejlesztéssel az előnyöseket méginkább előtérbe próbáljuk hozni, a hátrányosaktól pedig megvonni a teret. A különféle oldalaink mindig aktusokban, vagy gondolatokban nyílvánulnak meg.
Pl. én régebben hajlamos voltam panaszkodni. Egy INFJ kollégám egyszer azt mondta: a panaszkodással az emberek a bajukat akarják másokra hárítani. Akkor ezt nem értettem, de később rájöttem, mennyire igaz. Azért panaszkodunk, mert vmivel elégedetlenek vagyunk az életünkben, de gyengék ahhoz, h változtassunk rajta, ezért kínunkban megpróbáljuk szóban másokra lőcsölni a gondot. Ennek persze semmi értelme, kicsinyes és szánalmas dolog. Mennyivel jobb lenne a panaszkodásra szánt energiát inkább a problémamegoldásra fordítani! Egy nyavajgó, tehetetlen ember helyett mennyivel tiszteletreméltóbb hatást kelt egy erős, gondjait kezelni tudó…
Szóval én a gyengeségeink természetének megismerésében, majd megszüntetésében, vagy a már meglévő előnyök fokozásában látom a személyiségfejlődést. -
Sziasztok! Nekem vagy intp vagy infp jön ki, többször jött ki az intp mint az infp, én eléggé önismereti buzi vagyok, a pszichológusom szerint vannak átfedések és ez nem egy akkora nagy változás hogy intpről infpre váltok, mert sok minden befolyásolhatja traumától kezdve a hangulatunkig, vagy új környezet bármi. Szóval bennem szerintem mindkettő van. Tulajdonképpen nem értem a pontos kérdést. Maga az emberiségnek kicsi korától kezdve van személyiségfejlődése, kulturális, társadalmi, magzati, én személy szerint önismeretre nagyon sokat jártam sok trauma miatt 14 éves korom óta, és jelenleg is már csak önismereti célból, és akkora személyiségfejlődésen mentem keresztül hogy teljesen más ember lettem akár 1-2 év távlatából is. Mi célból? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Magát a személyiséget nem lehet csak így definiálni, mert ez olyan mint egy hatalmas háló amit szét szedsz darabokra tehát vannak dolgok és azzal együttesen vagy egy egész. Szóval azt hogy pontosan mit fejlesztünk ezt mindenkinek egyéni. Mert ha én fejlődtem pl az intimitásban az is a személyiségem része de mivel inkább abban fejlődtem azt fogom kiemelni. Szóval igen eléggé szubjektív ez. Meg hát igen amit az előttem lévő is elmondott vannak előnyős és hátrányos tulajdonságaink, azokban is fejlődhetünk.
-
Én úgy tudom, a traumák sajnos nagyon össze tudják kuszálni az ember személyiségét, és így már az MBTI is nehezebben alkalmazható.
Nagyon fontos, hogy az ember különválassza a személyiségében az egészséges és az egészségtelen érzelmeket.
Én pl. szerencsére nem vagyok nagyon traumatizált (kis szociofóbia befigyel azért), de iszonyat introvertált és különc gyerek voltam, és felnőttként is az vagyok, ezért nekem alapvető fontosságú volt különválasztani az egészséges és az egészségtelen oldalamat. Mert különcként sok tulajdonság ami amúgy egészséges, betegesnek tűnhet, pusztán a társadalmi normáktól való elütése miatt…
-
-
@sawako Érdekes amit írsz, hogy a személyiség egy nagy háló. A mai napom egy furcsa dologról szólt, egyfajta személyiség dekonstrukcióról. Hajlamosak vagyunk az önképünkkel azonosítani magunkat, aztán azt bővítgetjük. De az az érzésem volt ma, hogy az éhségem, az időjárás, a fáradtságom az érzelmeim folyamatosan hatnak rám. Széthúzó erők dolgoznak. Amit aztán vagy megpróbál összefogni vas akarattal a felsőbb tudatom (nagyon kevés eredménnyel) vagy azt az őrültet is észreveszem aki éhes és ezért hülyeségeken nyafog, ami szintén én vagyok. Amikor magamra gondolok, vagy elvárásaim vannak magammal szemben, akkor mindig egy kőbe faragott ideálhoz fordulok. Miközben a személyiségem, ez a háló, amiben ezek a különböző érzések kavarognak az akaratommal és a testi szükségleteimmel együtt. A felsőbb tudatom talán egy óvonéni szerepét veheti fel, de semmiképpen nem tévesztheti össze magát velem. 😀 Azt hiszem a fejlődéssel valamiféle stabilitsra tehetünk szert. Talán fejlettebben a jövőbeli traumák sem ingatják meg úgy énképünket.
-
Pogány csörsz : van esélyem boldognak lenni istj férfi mellett úgy hogy én infp/intp vagyok? Azt írjàk hogy nem igazán illik össze, vannak dolgok amiket másképpen gondolunk pl ő nagyon szabálykövető én meg kevésbé. Én az érzelmekben vagyok jobb ő kevésbé. Viszont általában megbeszéljük a problémákat.
-
@sawako Jó lenne ha lenne receptem a boldogságra 🙂 Ezen dolgozom persze, hogy nekem meg legyen, aztán az utamból másoknak is taníthassak. Szóval azt gondolom bárki mellett van esély boldognak lenni. Azt is gondolom a boldogság alapvetően belülről fakad. Az, hogy mások vagytok szerintem nem baj. A kérdés, hogy tisztelitek e egymás különbözőségeit, esetleg szeretitek és elfogadjátok ezt, vagy egymásnak feszültök folyton ezek miatt. Szerintem fontos, hogy tisztában légy magaddal, hogy mik a prioritásaid, és elég fejlettnek is kell lenni, hogy ne a másiktól várd a megváltást. Egy fejlett ISTJ mellett azt hiszem sok nyugalomra és biztonságra lehet találni. Lehet kevesebb a kaland, de azért van ott is Ne a nagy utazásokhoz. Az INFP-nek ugyan azok a kognitív funkciói vannak mint egy ISTJ-nek, csak más sorrendben.
Belegondolva ismerek egy házaspárt, ISTJ fiú és INTP lány (szintén lehet, hogy INFP) ők ezer éve együtt vannak, az esküvőjükön is ott voltam. Úgy érzem mindkettejüknek meg vannak a rigojái, de boldogok együtt. Nyugisnak látszanak, és oké nem a leg szenvedélyesebb kapcsolat, de működnek együtt.
Azt hiszem a hasonlóságok egyetértést és könnyű együttműködést szülnek. A különbözőségek pedig szenvedélyt és ezzel viharokat is a kapcsolatban.
-
való igaz 🙂 bár mi szeretünk helyekre kijárkálni beülni ide oda, volt egy rituálés kávézós helyünk is hetente, csak hát kurva vírus 😀 szóval azért a kimozdulás megvan 🙂 jól gondolod, én is hasonlóan látom.
-
Az én apám istj, anyám infp. Nagyon más személyiségek, nehezen értik meg egymást, mégis együtt vannak már vagy 40 éve. Igaz, ez a 40 év eléggé háborús volt. Viszont nem ismerek olyan házaspárt, akiknek az élete ne lenne tele súrlódással. Még egymáshoz hasonló típusok között is elkerülhetetlennek tűnik ez. Annyi bizonyos, hogy én és a testvéreim szempontjából bevált a párosítás. Anyánktól tűláradó szeretetet kaptunk, apánktól meg a biztos anyagi hátteret, és ez az a két alapvető dolog amire a gyerekeknek szüksége van…
-
-
-
-
-
- Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.
